Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csendben...

2009.01.14

Ülök a csendben és hallom a hangodat

A tükörbe nézek, de nem látom önmagam,

Keserű szavak csak ennyi, ami maradt

Egy keserű emlék s pár múló pillanat.

Szememből elhullik egy apró könnycsepp

Tudom hogy nélküled mindek sokkal könnyebb,

De belül szívemet széttépi a bánat

Nincs egy árva szó sem, mely elhagyja a számat.

Ha te elmész nekem senki sem marad,

Ne hagyd, hogy rám dőljenek az ezeréves falak.

Te nem látod mit is élek át

Lelkem egyetlen segélyszóra vár,

Hogy kiemelj ebből a sötét tengerből,

Hogy azt mondhassam te vagy a megmentőm.

Szeretném azt érezni újra, hogy szeretsz,

Szeretném kezemmel fogni a kezed

Reménykedve nézek szét a szobába,

Szemem téged keres az esti homályba,

De érzem nincs több remény,

Tudom többé már nem vagy az enyém.

Hiányod széttörte lelkemet,

Most már tudom, ELVESZTETTELEK…

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.